Összefogás...
2019.01.24
... avagy a csapatszellem hogyan kopik el az ego világában.
Összefogás - Csapatszellem (közösségek)
"A földön minden ember, függetlenül attól, mit csinál, mindig főszerepet játszik a Világ Történetében. És rendszerint nem tud róla."
Paulo Coelho
Mi a közösség?
Több értelemben is beszélhetünk róla.
• Biológiai - az élőlények csoportjait soroljuk ide
• Társadalmi - emberi közösség, ami a család és attól nagyobb társas kapcsolatokon alapul.
• Politikai - államközösség
Alapvető közösségünk a család, amit a legerősebb kötelék a vér köt össze. A család viszont egy olyan életközösség része, ahol életünket leéljük, ezért körültekintően kell kiválasztani. Nem csak helyileg kell, megfeleljen a lakhelyünk, hanem figyelembe kell venni az ott élő közösséget is, hogy az befogadja a családot.
Az együtt élő közösségek alapvető tulajdonsága, az azonos érdek és fenntartás.
Biológiai értelemben, ha ezt a mondatot vizsgáljuk, akkor a föld, mint élőhelyünk természetes egyensúlyának a fenntartására kellene törekednie mindenkinek. Sok-sok probléma adódik abból, hogy vannak "kizsákmányolók" akik nem foglalkoznak az egyensúllyal, csakis a saját hasznukkal. Ha megfigyeljük melyik állam a leggazdagabb, akkor ki is mondhatjuk, hogy melyek azok, akik legkevesebbet tesznek a föld egészségéért.
A "természet közeli" gondolkodású népek főként szegényebb államok közé tartoznak.
A globalizáció fogalma Veress József könyvében így jelenik meg.
"A globalizáció olyan, alapvetően hatalmi-gazdasági természetű folyamat, amelynek során a világgazdaság legerősebbé váló szereplői a legjelentősebb nemzetközi intézményeken keresztül, az adott és általuk formált jogi keretek között, saját érdekeik alapján egységesítik és általános érvényűvé teszik a gazdasági és politikai szabályokat."
Ez az egész ott bukik meg, ahogyan két azonos ember sem létezik. Minden földrésznek más a természeti adottsága, így mások lesznek a fenntartáshoz szükséges eszközeik. Más életkörülmények, más szokások alakulnak ki. Különböző bőrszínek, vallások és felfogások. Pl.: Mások a kommunikációban használt jelzések. Görögországban, ha bólogatunk az nem-et jelent, ha a nálunk is ismert nem fejrázást használjuk, az viszont igent jelent. Pedig velük egy kontinensen élünk.
Mivel gazdaságilag sem lehet egységesíteni a földrészeket, így a társadalmi normákat sem.
Ha ezt kisebb közegben szemügyre vesszük, akkor kiderül miért. Nem lehet senkire ráerőltetni a normát.
Nem véletlenül választunk magunknak olyan közeget, ahol szívesen élünk.
Ha nem fogadjuk el a kisebb közösség összetartó erejének és gondolkodásának a rendszerét, akkor az kivet magából. Ez egy oda-vissza ható dolog. Ha mi nem fogadunk el valamit, azt biztosan a közösség is észreveszi, és előbb-utóbb kivet magából minket.
Ha ezt családi szempontból nézzük, akkor mindenki szeret olyan helyen élni, ahol neki tetsző. Sokan élnek ott, ahova születtek. Ha esetleg elköltözés mellett dönt valaki, akkor mindig felállítja a családjában "rajta maradt" szokásokat.
"A kényszer is nagyúr!" - szokták mondani.
A mostani leiratban sokan azt mondják, hogy máshol könnyebb boldogulni.
Hát ezen, jó párszor elgondolkoztam, mikor sok-sok idegen tájon és országban jártam. Mindig eljátszottam a gondolattal, hogy milyen lehetne ott élni?
Szeretek kultúrákat megismerni és el is fogadom a különbözőségeket, mert attól szép és változatos a világ. Viszont nem cserélnék sem hazát sem nyelvet.
"Ide születtem, itt van dolgom."
Vannak, akik elköltöznek a jobb élet reményében. Akik változtatnak a hozzáállásukon is, azoknak ez nagyobb sikerrel jár. Ha valaki a régi berögzült sémáit viszi magával... az általában más városban, országban vagy földrészen is ugyanazt a hibát fogja ismételni.
A globalizációt sokan már úgy használják, hogy mindenkinek és mindennek egyenlőnek kell lennie. Amíg a gazdagabb államok diktálnak, addig ez az egyenlőség sosem lesz meg.
Egyetlen jó dolog azért van, ami a különbözőségeket is össze tudja hangolni. A gyors információáramlás, kommunikáció két egymástól távol álló földrész között is.
Ha a kiemelt mondatot a kisebb közösségekre levetítve vizsgáljuk, akkor általában egy-egy csoport vagy szervezetre gondolunk.
Az emberi közösség lehet sokféle: nép, város, család, egyesület, vallás, párt, sereg vagy valamilyen vállalkozás. A lényeg, hogy ezeknek a különböző közösségeknek mégis van saját közös érdeke, EGY-s-ÉG-e.
A szavunkban is benne van egy a gondolati sík. Ha nem tudunk megegyezni, akkor nincs meg az a közös igazodási pont.
Ha van közös igazodási pont, akkor van mihez visszatérni. KÖZ-ös-PONT a központ, de nevezhetjük SZER-ETET pontnak is.
Azonos célok összefogják az embereket. Akinek nincs, célja az szétforgácsolódik, széthullik.
Mindenkinek vannak céljai, sőt életcélja is, legfeljebb még nem tud róla.
A mai kor emberének annyira túlfejlett az EGO-ja, hogy a régi értelemben vett közösségi életre szinte már alkalmatlanná válunk.
Nem jellemző, hogy kisebb csoportokban huzamosabb ideig együtt tudjon élni és ugyanolyan szinten részt venni benne.
A "globalizációval" beindult közösségi oldalakon élnek és azokat is a személyes kapcsolatokon alapuló közösségek elé helyezik.
Sokaknak nincs ideje semmire... mert felemészti őket a virtuális világ.
A média a karosszékbe kényszeríti az embereket.
Nézzük meg az emberi kapcsolatokat.
Régen, míg nem volt ennyi TV csatorna, ami folyamatosan ontja az adást és még a kommunikáció se volt ennyiféle, akkor az emberek elmentek és kerestek olyan közösséget, ahová szívesen tartoztak.
Összejártak, különböző klubok alakultak, ami az érdeklődési körüknek megfelelő volt.
Sok-sok jól működő civil szervezet és csoport nagy létszámmal működött. Ezek a csoportok mára szétestek, megszűntek vagy csak kis létszámmal vegetálnak. Miért?
Vegyünk példának egy táncost. Nekem ez áll a legközelebb.
A csapatszellem sokáig egyben tudja tartani a csoportot, ha van cél és motiváció.
Egyéni motiváció, ha érdeklődés középpontjában a tudás elsajátítása a cél és nem az erőfitogtatás. Vannak, akik ügyesebbek és vannak, akik nehezebben tanulnak. Akik ügyesebbek, azok hajlamosabbak lazán kezelni a dolgokat és úgymond több mindent megengedni maguknak. A nehezebben tanulók, itt is, mint az életben, kitartóbbak. A csoport szempontjából viszont a kitartóbb emberekre lehet alapozni.
A motiváció másik oldala, ha elismerésben részesítik a táncosokat. Az elismerés egyik lehetősége, hogy a nagyobb közösség falu esetleg város is elismeri a munkájukat.
Régebben sok-sok olyan fesztivál, turné is szerepelt a táncosok naptárában, ami a saját motivációjukat is életben tartotta.
Mára ezek a turnék olyan felosztásban vannak, hogy akinek van pénze rá az "megveheti" vagy esetleg pályázhat rá. Ahogy megszűnik, a külső motiváció úgy szűnik meg a LELKESEDÉS a táncosban is.
Jönnek a kifogások... minek menjek, ha...(otthon is maradhatok netezni...)
Ide most rengeteg kifogást, fel lehetne sorolni.
Aki elmarad a csapatból, az idővel lehet, hiányolja, de nem mer mégsem visszaindulni, mert fél feladni azt a kényelmet, amit cserébe szerzett magának.
Több olyan csoportban és egyesületben is dolgoztam, ahol mindig megvoltak a "kömény-magok" és mellettük az állandóan változó "kitöltő" emberek.
Minden egyes csoport, szervezet vagy közösség csak úgy tud fennmaradni, ha a középpont nem sérül.
A csoportok szétforgácsolódása általában, akkor indul el mikor már mindenki átlép arra a szintre, hogy Ő akarja megmondani, hogy mit csináljanak. Mindenki "vezető" szeretne lenni. Egy csapatban, közös döntések vannak. Ha egy vezető mindent megcsinál, beleesik abba a hibába, hogy mindenki csak azt látja - ez milyen könnyű. ( A háttérmunka nem látszik.) Új csoport alakul, hogy megmutassák nekik is megy. Mikor a "falak" és problémák kezdenek kialakulni, vagy szervezési dolgok miatt szétforgácsolódik a csoport; akkor indul be a dac korszak, a "haragszom rád" - mint, ami általában a gyerekeknél is megfigyelhető, mikor a másiknak valami van esetleg jobban megy.
Sokszor meg sem tudják fogalmazni mi a bajuk a másik csapattal, csak "haragszanak". Pedig mennyivel könnyebb lenne, ha az össze-fogásszavunkat egyre többen alkalmaznánk.
"Ne az őseinket kövessük, hanem azt kövessük, amit az őseink követtek." (Kassai Lajos)
Keressük meg azokat az embereket, akikkel közös a célunk. A célok azért vannak, hogy elérjük őket. Sok-sok akadály adódhat, de mindig lesz egy menedék és az a kitartás, hogy ne vegyük le a célról a szemünk. Ha van azonos céllal, vagy motivációval működő csoport, akkor össze kell fogni. Tegyük félre a dacot, haragot és rátartiságot - mert hamarabb lehet nagyobb csapattal célba érni.
"Akit megfosztanak minden szabálytól, személyiségként lesz egységes."
Albert Camus
Feladat: Vizsgáld meg a közösségeket, amihez tartozol! Mi tart ott? Mi az értéke az életedben? Motivál? Hogyan fejleszt téged? Tudsz segíteni a közösség építésében? Jó munkát!
Na én futok a célom felé...
Haklik Erzsébet
