"Örökítsük át, hagyományainkat, értékeinket..."

Akinek múltja nincs, jövője sincs.

Örökítsük át hagyományainkat, értékeinket. 

(Haklik Erzsébet)

Hogy mi a hagyomány?

Az az örökül kapott érték, amit ránk hagyományoztak kik előttünk itt jártak. Tévedés azt hinni, hogy minden csak úgy létezett, ahogy mi találkozunk velük. 

Minden korban megvoltak az eszközök, körülmények és lehetőségek, amitől a tárgyi vagy eszmei kultúrák fejlődtek, változtak. Igen, mindig változtak. A korok ideáljai a népek egymásra hatása mind, mind előre mozdított valamit.

Nézzük mondjuk a legnagyobb réteg a nép hagyományait. Minden tárgynak, eszköznek megvolt az előállítója, mestere. A hordót-kádár, tetőt-ács, finom ékszer-ötvös, kovács és még sorolhatnánk. Az állattartásban is külön szakma volt: csikós, juhász, kondás, kanász, gulyás,  de a vízparton a halász, pákász és még sorolhatnám, mert ugye az állatfajok sem egyformák s így más tudás kell hozzá. Igen, tudás! 

Nézzük meg a juhászt, aki őrzi a nyájat. Az őrzés mellett, fejt és a tejből sajtot, túrót állított elő vagy egy bicskával a kezében szebbnél-szebb tárgyakat faragott. Unatkozást nem ismerték, mindig kitöltötték az időt.

Az eddig említett szakmákat, többnyire férfiak végezték. A nők a ház körüli munkákban dolgoztak. Ó, hát az nem sok...gondolnák sokan. Házi állatok ellátása, feldolgozása, a kerti munkák mellett, - amiből ugye a kamra polca megtelt...- kész takarító szolgálat is volt. Mosás mellett a festés-pingálás is női munka volt. De míg főtt az étel a kis varrós kosárka is előkerült. A gyönyörűbbnél-gyönyörűbb viseletek pedig télen, mikor a kertben nem volt munka, akkor készültek. 

Mindenhez értettek és meg is csináltak mindent. Amire a mai világban külön-külön iparág épül, azt a régiek tudták, mert belenevelődtek.

A belenevelődés már egyre ritkábban tud előfordulni. 

A 20. században még többségben fellelhető volt a népi kultúra, szokások  természetes közegükben. Bartók Béla és Kodály Zoltán népdal gyűjtései mellet a néptánc is nyitni kezdett a felgyűjtések felé. Archív felvételek sora várja azokat, akik az adatközlők szabad önfeledt táncát részesítik előnybe, a produktív és kötött táncformákkal szemben. A "Gyöngyösbokréta mozgalom" (1941-44), a Magyar Állami Népi Együttes (1950) megalakulása és az első "Röpülj Páva" a '60-as években elindított egy érdeklődést és így a gyűjtések mellett beindult a "Táncház mozgalom". A gyűjtések főként az elzárt Erdély területére összpontosultak, így kis Magyarország területén egy-egy terület alig lett felgyűjtve. 

 1972 május 6-án volt az első élőzenés "TÁNCHÁZ" ötlete a Bihari Táncegyüttestől származott, ami olyan sikerrel végződött, hogy megnyitotta kapuit a külső érdeklődők számára. Olyan nagy nevekhez fűzhető ez a kezdeményezés, mint Sebő Ferenc, Halmos Béla népzenész, Martin György néptánc-kutató és Tímár Sándor koreográfus és néptánctanár.

A városiasodás bekebelezte a néptáncot. Sorra alakultak nagyobb városokban a táncegyüttesek. A falvakban még akadnak hagyományőrző csoportok,  s a  még fellelhető hagyományos gazdálkodás, mesterségek és kultúra is elkezd átalakulni. Csábító lett a fiataloknak a városi kényelem. Mivel a fiatalok a városba költöztek, így nem maradtak fenn egyes szakmák, amiket családok örökítettek egymásra. Sok szakma feleslegessé vált.

A mai falvakban kezdenek elhomályosulni a saját hagyományok. Egyre kevesebb az olyan ember, aki még emlékszik az eredeti dalokra, szövegekre, szokásokra. 

A hagyományőrző  tánccsoportokban is "unalmassá" vált az "Örökség" és nyitnak más falvak hagyományai autentikus táncai felé. 

A felgyorsult és elvárosiasodott világunkban a kényelem lett a hívogató. A falvakban sétálva egyre több helyen a burjánzó növényzeteket felváltotta a pázsit.  A hímzést, barkácsolást és más kézimunkát felváltotta a TV vagy  az internet. Egyre több felnőtt és gyerek szájából lehet hallani, az "unatkozom" vagy a "nincs rá időm" szavakat. 

Többen nosztalgiáznak és főleg a 60-70-80-as években születettek kezdik szembe állítani a múlt század előnyeit a maival szemben.

" Nincs gond a fejlődéssel, ha tudjuk honnan ered."

Az emlékeket fel kell idézni és tovább kell adni. Elindult a visszaút. Falusi turizmus, tanyaprogram segíti azokat, akik ráébredtek, hogy a hagyományainkat ÁT KELL ÖRÖKÍTENI!

Egyre többen terveznek jobb élet reményében kiköltözést falvakba, tanyákra, de még kevesen teszik. Ha figyelnénk egy kicsit, azt is észre vehetnénk, hogy más népek is szívesen veszik meg kis hazánkban a letelepedéshez a házainkat. 

Remélem egyre többen nem csak álomnak fogják megélni ezen szándékukat, hanem tesznek is érte.....

....na én megyek a virtuális világból, hogy élhessem az ÁLMOM!