Egy gondolat bánt engemet ... - vagy mégsem?

"Neked könnyű, mert azt csinálod amit szeretsz"  - hangzott már el sokszor (rengetegszer).  Nem - nekem sem könnyű. Feladtam a "biztonságosnak" emlegetett mókuskerék életet. Ebbe ne is menjünk bele, hogy manapság mi biztonságos. ??? Sokszor élem át a napról-napra élést, de nem panaszkodom. Minek tegyem? Én döntöttem így.  

Ami viszont elkeserít, hogy sokan azt hiszik, hogy mert neki van....mert Ő már megteheti, hogy azt csinálja amit szeret. Nem....tévedés. 

Az értékrendünk más és a döntéseink.  Nézzünk egy példát: Van két azonos korú középiskolás, mindkettő ugyanott táncol és anyagilag is mondjuk ugyanolyan kategória. Elhatározzák, hogy gyűjtenek arra, hogy szép lassan legyen egy saját ruhájuk. Nem szülői pénzen, saját zsebpénzen. Barátok és ezért a szórakozásuk is többségben azonos. Hétvégén pizzázni és fagyizni mennek. Míg az egyikőjük megvesz egy egész pizzát és 3 gombóc fagyit, a másik leány csak egy szelet pizzát és 2 gombóc fagyit eszik. A második leányka már félre tette gondolatban a szép új szalagokra a pénzét.  Meg is veszi. A másik leány egy alkalommal kölcsönkéri és mivel barátok meg is kapja. Viszont a szalag nem akar hazakerülni, mert egy kis baleset érte, ezért a barátnő halogatja a visszaadást. Végre amikor egy kis csomagban mégis visszakerül a szalag a tulajdonosa örömmel csomagolja szét, de csalódott is lesz, mert meglátja a hibát. - Nézzük csak meg mi bánja?

• 1. Ő nem így adta oda. 
• 2. Nem szólt a barátnője a hibáról.
• 3. Neki ez érték volt, ami miatt lemondott dolgokról.
• 4. Csalódott lesz a barátjában, mert nem szólt neki. Nem volt Őszinte.

Mindig tisztelni kell más ember értékrendjét és értékeit. Ez lehet mindenkinek más, de ettől független mindenki megérdemli, hogy tiszteljék a személyét, értékrendjét és értékeit.

Mi késztetett ennek leírására? - gondolhatják sokan. A tény, hogy ez mással más körülmények között is megtörténhet és "szerintem" meg is történt. 

Nekem a viseletkészítés kicsiben és nagyban lett egy életvitel, hivatás vagy nevezze mindenki annak, aminek szeretné. Voltak, vannak és lesznek is újabbnál-újabb, vagy akár örökölt,  kidobott vagy elajándékozott viseleteim, amiket megmenekítek felújítok esetleg átértelmezem. Sok ruhát adtam kölcsön, hosszabb-rövidebb időre, de az én gondolataimban és neveltetésemben a "máséra" jobban figyelünk vigyázunk. 

Ha visszakérem a ruháim az nem azért van, mert nem szívesen adtam oda, de megint tanultam egy leckét. Nem csak minőségben sérülhet egy ruha...lélekben is. Ugyanis voltak olyanok akik megsértődtek, mert visszaigényeltem azt, ami az enyém. Sajnálom, hogy így gondolják, de a mai világ megtanított > semmi sincs ingyen! Bérleti díjat számítok, de az is sok mindentől függ és megfizethető. (Nem vetekszik egy báli ruha kölcsönzési díjával sem.)  

Továbbra is szívesen adom ki olyan személyeknek a ruháim, akik értékrendje hasonló, de anyagilag nem tudnak egy öltözetet megcsináltatni.

Szép napot!  Haklik Erzsébet (Böbe)