Csak csendben tedd a dolgod... - Miért nem kifizetődő ez manapság? 

Sokan tudják már a címből is szerintem, hogy mire gondolok. Viszont a nagy "többség" még csak el sem tudja képzelni, mert nem mondta vagy tanította meg neki senki. 

Nekem a mamám és édesanyám is mondta mindig: "Magad uram, ha szolgád nincsen." - és szépen megtanítottak mindenre, ami csak kellhet a megélhetéshez. Mamával már 4 évesen gyúrtam, igaz csak sámliról értem fel az asztalt. Olyan jó visszagondolni is rá. 

"Ha valamit meg kell csinálni, ne könyörögj - kérd meg, s ha nem csinálja csináld meg magad!" - ezt is anyum mondogatta. 

Fantázia az a sok élménytől, olvasástól alakul. Hát szerintem ebből is kaptam bőven. Mindig újabbnál-újabb ötleteim vannak s ha szorít a "cipő", akkor jönnek még csak a legjobbak. 

Az ötletek, csak álmok maradnak, ha nem csináljuk meg... - hát munkára fel! "Mert a munka nemesít." 

Rengeteg ötletem valósult már meg és még úgy is, hogy nem az "Önző" - majd én megcsinálom módszerrel, hanem mások bevonásával. Lassan már "évtizedek" óta mondom, hogy csak összefogással lehet nagyot alkotni. (Van amikor nem.)  -  Sokszor kaptam arra is kritikát, hogy ne szakadj már meg, add ki a feladatot. Kiadtam és mégis nekem kellett megcsinálnom. A legszebb pedig az volt, mikor egy ötletem megvalósult -  nagy port kavart, mert sokaknak tetszett vagy ne adj isten támogatást vagy nyereményt ért el - én büszkén csendben figyeltem, hogy mást hogyan ünnepelnek. Ez nem is fájt sosem, csak az a bizonyos "Péteri árulás", amit a barátok (?) követtek el mikor elfelejtették, mi honnan indult.  Ha más zsebeli be a dicsőséget helyetted az csak kicsit fáj - de ha el is árul, vagy letagad és még Ő sértődik meg, na az igazán fáj.

Sok okosság és idézet kering az interneten, de az élet iskolájában mindenki csak a saját bőrén tanulhat. Bárkinek adhatunk még egy esélyt, de ha az visszaél vele újra és újra az bizony már lecke. Ne tűrd csendben. A pletykával nem kell foglalkozni, mert az a lusta emberek sportja. Elgondolkodni nem árt viszont azon, hogy ismered-e minden oldalról a "történetet", mert ugye politika, pletyka már tett tönkre családokat, életeket és barátságokat, Az emberi érték nem itt kezdődik és nem is a pénznél....Aki veszített már el igazán valakit, az tudja milyen érzés mikor "meghasad a szív".  

A mai világban a veszteség szó hallatán, mindenki anyagi dologra gondol - ez is mutatja, hogy mennyire nem figyelünk magunkra, családunkra, embertársainkra hanem a tárgyi "javainkra". A javaink pedig sok-sok pozitív érzés, élmény is lehetne...

Amikor elveszítünk olyan javakat, ami érzés alapú...akkor tanuljuk meg igazán értékelni az élet dolgait. Érzés alapú javaink: szülő-gyermek kapcsolat, szerelem, barátság. Az élet tanításában mind benne van. Senki sem kerülheti ki csak másmilyen leosztásban kapjuk. 

Kikívánkozott, mivel mostanában egyre többen jelezték felém azt, hogy a "tanítvány lett már a mester" Normál körülmények között ez jól is van így, de sajnos már nem arról szól, hogy jobb lett a mesterénél, hanem "felületesebb" ... -  ez már egy új történet.

Ne hagyjuk abba a kérdezést - főleg ha van még kitől. 

Tanulj - kérdezz - tapasztalj - emlékezz - szeress - nevess - élj! - gyűjtsd a saját értékeid, ami nem látható, de becsülhető. 

Csodákkal és alkotásokkal teli napokat!

Ui: Én mindenkire büszke vagyok, akit csak taníthattam, inspirálhattam vagy elindíthattam egy úton.