Az én életutam is egy folyamatos változást tükröz. Az emberek életükben folyamatosan próbálnak az állandóságra törekedni. Egy belenevelődés természetes "hozománya" ez. 

Régebben szüleink, nagyszüleink 5-10 éves terveket tudtak "szövögetni". A mai kor embereinek jó ha sikerül hetekre, hónapokra előre tervezni. Nincs is baj ezzel sem, csak meg kell tanulni és el kell fogadni. (Mondjuk iskolában nem tanítják.) 

Amit meg kell csinálni, azt úgyis úgy hozza az élet, hogy meg kell... -Hogyan hat ez a hagyományok ápolására?

Az élet nagy játszmás, ha valamit meg kell tegyünk úgyis úgy fog történni minden, hogy megtegyük. A szempont viszont, nem mindegy. 

Sokan halogatnak, kikerülnek történéseket, embereket, csak azért, mert azt hiszik, ezzel elkerülhetik a tanítást, amit az hordozhat. 

A változások sosem rosszak, csak ha úgy éljük meg.

Váltani, változtatni már napi szinten kell. Mindenki nosztalgiázik, hogy milyen jó volt régen - akkor is így gondolták azok, akik akkor éltek.

Most minden gyorsan zajlik és egyre jobban rákényszeríti az embereket a változásra. Hogyan hat ez a hagyományok ápolására?

Néztem én ezt több szempontból...A hagyományokat csak felületesen és böngészőből ismerik többségben. Viseletek területén is a "nagyolás" van. Akik jobban ismerik a néprajzot vagy környékük hagyományait, azok a viseletek terén is jobban belelátnak a különbözőségekbe. Sok "hozzáértőt" nevel ki a "net" is. Nekem még mindig nagy gyengeségem, hogy szeretem a könyveket és a még élő adatközlőket. 

Tánc területén is tapasztaltam jómagam és más táncoktató is, hogy elszaporodtak a hozzáértők. Ezzel sincs baj, mert autodidakta módon is sok minden elsajátítható. Viszont a türelmetlenség, a versengés és a "majd én megmutatom" még semmi jót nem tudott felmutatni. A mértékletesség nem egy nagy barátja mostanában az embereknek. Három nap, sőt szerintem 3 év alatt sem lesz valaki "profi táncos". Több évtizede "járja ki a lábam" a ritmust és tanultam is, de igazán csak azóta tudom, hogy milyen keveset is tudok. A versenyszellem és a motiváció is kell, de csak egészséges keretek között. 

A néptánc "divatos" lett. De sajnos látom a rajta a közművesítést. Egyre kevesebb a szívből táncoló ember. ( Zenészeknél is megfigyelhető ez.) 

Egy kedves emlékem írom le, melyet egy dolgozatban is megfogalmaztam. Csoport nevek nélkül írom, mert szerintem így korrekt.

Egy faluban évzáró folklór est volt, ahol a helyi csoport és egy fővárosi profi csoport volt a vendég fellépő. Neves zenekar húzta a talp alá valót is. Én a terem hátuljában foglaltam helyet, az utolsó sorban. Gyönyörű előadás volt. Viszont volt egy nagy különbség a két csoport tánca között. A helyi csoport lehet itt-ott hibázott, de szívvel-lélekkel adta elő a táncát úgy, hogy még a hátul ülők is ott érezték magukat a színpadon velük. A profi csoport hihetetlen színpadi hatást és egy hibátlan műsort adott elő, de nem éreztem magam ott a színpadon. Inkább az ámulatot és a csodálatot hozta ki, nem pedig az érzelmet, hogy ott vagyunk és részesei vagyunk az örömtáncnak. Ez a műsor után a táncházban is látszott. A "profi" táncosok között nagyon kevesen álltak fel táncolni inkább csak nézelődtek vagy egy-egy bemutató jellegű szösszenet erejéig táncoltak páran. A helyi csoport apraja és nagyja végig táncolta a táncházat, még ha nem is tudta annyira. Nekem a szívemig értek. Nagyon jó buli volt, szinte én is végig táncoltam. 

A viseletek előállítására milyen hatással van a változás?

Az alapanyagok régen természetesebbek voltak,majd jött a műanyag térhódítása a 70-es években. A ruha alapanyagok mellett a díszítő elemekre is hatással volt. Drága minőségi alapanyagok régen és ma is elérhetőek. Sajnos a textiliparunk egyre kevesebb természetes alapanyagból állít elő és így nehezebb a beszerzésük.  

A magyar viseletek igen változatosak és gyönyörű díszítésűek. A magyar emberek a lakóhelyük, használati tárgyaik és öltözetüket is úgy díszítették, hogy az "nékük tessék". A díszítés, szín és forma árulkodott a tulajdonosának a tehetőségéről és állapotáról. (leány vagy asszony esetleg, hogy van-e gyermek). Jómagam a sárköz két falujának viseletéből írtam a szakdolgozatom, de minden tájegységünknek és falvaknak megvannak a jellemző jegyeik. A régiek tudták, ha valakire ránéztek, hogy honnan jött, milyen az anyagi és családi helyzete. A mai kor emberéről semmit sem lehet így leolvasni. Jó ez? Mindenki döntse el maga. 

A hasonló anyagokból még a régi stílusjegyek alapján sem lehet csak hasonlót előállítani. Szerintem vissza kell tanulni a régi előállítások menetét, mert előbb-utóbb a ma még fellelhető gyönyörű régi anyagokat az idő "megeszi" és nem marad fenn csak képeken. Régóta nagy "gyűjtögető" is voltam, de a változás engem is elért...már próbálom menteni, ami még menthető. Régi babákat, ruhákat és tárgyakat is "restauráltam" már. Gyűjtöm a régi díszítő elemeket, gombokat és azokkal próbálom a régi kor ruháit "visszavarázsolni". 

Találd ki, mit akarsz, és igyekezz túlteljesíteni az elvárásaidat. Gyakorolj rengeteget, és tedd nagyon magasra a lécet, válassz olyan távoli célt, amit csak nagyon nehezen érhetsz el. Mert ez a művész missziója: átlépni a saját korlátait. Az a művész, aki keveset akar és azt el is éri, tévúton jár.