Álmok és célok... - Új otthon!
A szeretet és a békesség, fiam, a legkisebb kunyhóban is elfér. Nem mindég a nagy házakban élnek boldog emberek.
Wass Albert
Lehet elég sokat kellett várnom egy olyan párra, akivel a céljaink és álmaink is egyeznek. Mindenkinek kívánom, találja meg azt, akivel hasonlóak az álmai...
Hogyan is kezdődött?
Bizony az álmodozás, már régen - sokszor mondogattam is, hogy erdő mellet fogok lakni. Édesanyám meg is jegyezte...hát már itt is erdő van. Szeretem a fákat, s főleg mert hasznosak is. Sok-sok fát ültettem a Bajai házunk udvarára. Itt a nagy diófa alatt mondta nekem anyum, számold már meg mennyi fa van. Csak negyvenig számoltam....
Diófánk, ha mesélni tudna... Sokat beszélgettünk anyummal az árnyékában. Azt hiszem van egy kis bűvös ereje...mert minden amiről beszéltünk, szépen sorban megvalósult.
Egy előző bejegyzésben a párommal való találkozás és egymásra találás történetét, már leírtam. Megvalósult a lakodalmunk és egy következő lépés...a saját otthon kialakítása.
Eleinte nem állt szándékunkba a költözés, hanem a városi kis házat fejlesztettük. Önfenntartás volt a tervezet. Igen ám, de városban nem igazán lehet "minifarmot" üzemeltetni.
Egy ismerősöm mesélt egy házról, amibe már az elmondáskor beleszeretett az ember. Jó magam csak annyit mondtam: előbb nézzük meg!
Hát megnéztük - beleszerettünk!
Tágas régi ház, nagy telekkel... - gazdálkodásra alkalmas és még akácerdő is van a végén.
Beindult a fantázia - mit és hova. Minden gondolat és terv pont egyezett. Az eladó meg is jegyezte - hát ez rátok várt!
Most folyamatosan próbáljuk felújítani, elég lassan megy egyenlőre, de nem adjuk fel...Remélem hamarosan az új otthonunk képeivel tudok ösztönözni másokat is, hogy belevágjanak.
Régiből - újat...
A ház is lassan 100 éves és amiket kaptunk bútorok, azok sem éppen újak. Szeretjük a régi tárgyakat és a hagyományokat.
Mamám és a szüleim is mindig mondogatták - "Magad uram, ha szolgád nincsen!" Természetesen meg is tanítottak minden olyan alapra, ami régen anyáról-lányra, vagy apáról-fiúra szállt.
Sok mindent megtanultam...barkácsolást, varrást, festést, kertészkedést...és sorolhatnám, ami régen alap volt. Most kamatoztathatom és megcsinálhatom a saját OTTHONUNK felújítását.
Ami menthető, azt megmentjük...és felújítjuk.
A műhelyemben régi bútorokkal - mini kiállítóterem is lesz. Kinőttem a városit... - Az új műhelyem igazán tágas és vendégfogadó lesz.
Sokan mondogatták nekünk: itt rengeteg a munka. Hát már elkezdtük...
...és mint tudjuk....
"A munka nemesít!"
Hamarosan jelentkezem a felújított tárgyakkal, bízom benne - hogy a ház is gyorsan fog alakulni...
"Otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon. Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagytok benne, az se baj. Ha mind a tízen egyek vagytok ebben, hogy haza tértek, amikor este hazatértek. Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés. Egy egészen egyszerű állati érzés: hogy ma itt élek. Van egy ágy, amiben alszom, egy szék, amire leülök, egy kályha, ami meleget ad. És hogy ebben a körülöttem lévő széles, nagy és furcsa világban ez a kis hely nem idegen és ma az enyém. Jól érzem magamat benne, ha kinézek az ablakon és kint esik az eső, vagy süvölt a szél. És hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat, akik még hozzám tartoznak. Ez az otthon. Minden embernek módja van hozzá. Egy szűk padlásszoba is lehet otthon. Egy pince is. Még egy gallyakból összetákolt sátor is otthon lehet. Ha az ember önmagából is hozzáad valamit. Elég egy szál virág, amit az útszélen találtál. Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál a zsebedben. Egy könyv az asztalon. Egy ébresztőóra. Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az emberhez útközben. (...) Ha mindezt érezni tudod: nem vagy otthontalan a világon. "
Wass Albert