"Akinek múltja nincs, jövője sincs....."

Manapság a nosztalgiázások ideje van. Divatos lett a "Retro". Na de azért nem szabad leragadni a múlt eseményein, mert akkor sem a jelenben nem leszünk s a jövő sem fog kellőképpen alakulni. 

Jó pár éve már, hogy az együttesünk mottóját kitaláltam. (9 éve) Azóta sok mindent még én is átértékeltem. 

" Akinek múltja nincs, jövője sincs. Őrizzük meg hagyományainkat, értékeinket."

Számtalan helyen mondták, hogy:   

• a hagyomány nem beteg, hogy ápolni kelljen
• és nem is rab, hogy Őrizni.

A hagyományt használni és Örökül hagyni kell az utókornak. Tehát helyesen így hangzik:

"Akinek múltja nincs, jövője sincs. Örökítsük át hagyományainkat, értékeinket."

Nézzük mit is jelent az örökítés. Amit az "Őseink" ránk hagytak, azt legalább a legjobb tudásunk szerint tovább adni.  Legyen az bármi, eszmei vagy tárgyi örökség, azt azért kaptuk, hogy továbbadjuk. Sokan meg sem keresik azokat a lehetőségeket, ahol egy-egy olyan tárgy vagy eszköz kerülne egy hozzáértő vagy megbecsülő kezébe. Láttam már sajnos nekem nagy értékeket tönkremenni, mert a tulajdonosa azt sem tudta mi van a birtokában. ( Gyönyörű "oblegációs" bársony szoknya fakult ki, mint sötétítő függöny.)

Tavaly volt szerencsém egy barát által megmenekíteni pár múltból itt maradt viseletbe öltöztetett babát. Még az "égiek" is vigyáztak rájuk, mert egy bontásra ítélt polgári házban várták a megmenekülést. Az üvegvitrin mellett szakadt le úgy a tető szerkezet, hogy sem a vitrinnek és sem a babáknak nem lett nagyobb bajuk. Igaz jó pár baba sajnos olyan állapotú volt, hogy nem lehetett megmenteni, de ruhadarabjaik tovább élnek egy másik babán. Ezek a babák gondos ősökről tanúskodnak, mert precízen fel voltak "cimkézve" Baja környékén megtalálható csodaszép viseletek. A ruhák minősége és díszítése alapján olyan 1970-es  év környékén készülhettek. Több ruhán fellelhető  volt műanyag és nejlon csipke, ami sok helyen nagyon elcsúnyult vagy besárgult. 

A megmenthető babák és viseleteik feljavítva és alapos "karbantartás" után már várják az irántuk érdeklődőket. Nemrégen nyílt kiállításomon 6 baba már megtekinthető ezekből a "megmenekült" szépségekből. 

Ha akkor az az ingatlanos barát nem ír rám, hogy jöjjek megnézni mire bukkant, akkor lehet pár értékkel megint kevesebb lett volna az utókornak. Nekem továbbra is fő irányvonalam marad, hogy amit Örökségbe kaptunk, azt Örökül is kell hagyni.

Már több alkalommal kérdezték tőlem, hogy mennyire nehéz beszerezni az alapanyagokat? - Nehéz.

Hogy miért? Mert sok-sok kisiparos és gyár is megszűnt. Valamikor úgy tartották, hogy a viseletben is volt, hétköznapi, ünneplő vagy báli. Sosem keverték, hanem elnyűtték. 

Rengeteg örökség kerül elő és sok köztük még a jó állapotú, de sajnos egyre több kerül elő úgy, hogy az "idő megette". Ha valami nincs használva bizony az is kopik, sárgul vagy ritkul. Sok hasonló anyag van. A cseheknél vannak gyárak, amik még gyártják a régi anyagok mintáit, csak kicsit már műszálasabb kivitelben. A ternó anyag nagyon drága, így már lehet kapni hasonlót, ami azt jelenti, hogy mintára ugyanaz, csak az előállítása más - mivel így valamivel olcsóbb. Szalagok, rátétek is elérhetőek, mert vannak már páran, akik az örökül kapott mintákat újra elővették és gyártják. A viseleteink színessége és gazdagsága is arról árulkodik, hogy mindig voltak akik merték használni a környékükre jellemző díszítéseket és azokat saját egyéniségükhöz, gazdagságukhoz és ízlésvilágukhoz igazították. 

Én most itt csak a környékemre jellemző dolgot emelném ki, ami nem azt jelenti, hogy máshol nem így van . A nemzetiségek egymás mellett élése is sokban befolyásolja a díszítést. Hatással vannak egymásra. Nézzünk egy példát: Annak idején nagy divatja volt a máig is csodált "mázoltvirágos" selyemnek. Bácskában a németek, bunyevácok és magyarok is ugyanúgy használták. Tehát nem lehet kijelenteni, hogy csak ilyen és olyan lehet valami. 

Alkotó hagyomány volt és lesz is! 

Ismerni kell hozzá, mit kaptunk örökségbe. A következő lépés, hogy meg kell keresni mi az a hozzá illő legjobb anyag, ami ma is fellelhető és abból újra létrehozni, újragondolni. Régen az összes tárgyat, ruhát díszítették és egyedivé tették. 

A múltból lehet jövőt építeni > Hajrá mindenkinek. 

Ha egy olyan területre tévedünk, amit nem ismerünk eléggé...kérdezzük meg, ha még van kit.

Egy örökítő: Haklik Erzsébet